9. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most hoztam a részt, de korábban sajnos nem volt rá időm! Köszönöm szépen a komikat, a határt továbbra is megtartom, úgyhogy várom a hozzászólásaitokat! :) Remélem, hogy tetszeni fog a rész! :) Puszi:Dahlia

A látvány, ami fogadott, egyszerűen lenyűgöző, és szemet gyönyörködtető volt. Úgy éreztem magam, mint ha egy gyönyörű álom kellős közepébe csöppentem volna. Ott álltunk, egy kis tóra épített mólón körös-körül pedig apró gyertyák, amelyek tökéletes romantikus hangulatot teremtettek ezen a kis „szigeten”. A deszkákból ácsolt építmény közepén ott feküdt egy vastagnak látszó pléd, telis-tele étellel és itallal. Tettem néhány tétova lépést, és ekkor megláttam a tó tükrében megcsillanó holdat és a csillagokat, és ez olyan volt, mint egy varázslatos mese. Egyszerűen el sem tudtam hinni, hogy itt vagyok, és hogy ez a férfi számomra teremtette ide ezt a csodát, amelyről korábban csak álmodozni mertem.
-Óhh Kimi!-borultam a nyakába egyszeriben, és beszívtam a mámorító illatát, amely teljesen elbódított. Egy kis idő múlva el akartam de ő ezt nem engedte. Átkarolta a derekam, és szorosan magához ölelt, így szinte érezhettem, hogy az ő szíve olyan hevesen ver, mint az enyém, de a légzése nyugodt volt, és kiegyensúlyozott, amivel engem is sikerült megnyugtatnia.-Köszönöm!-suttogtam a fülébe meghatottan.
-Tetszik?-kérdezte a szemembe nézve, miután eltolt egy kicsit magától.
-Ez egyszerűen…..csodálatos.- Én…..én nem is tudom mit mondjak! Köszönöm!-súgtam egészen közel hajolva hozzá.
-Nincs mit megköszönnöd, hiszen neked csináltam!-simogatta meg az arcom és gyengéden letörölte onnan azokat a kósza könnycseppeket, amelyek utat törtek maguknak.
-Ennyire gyönyörű meglepetést még soha, egy férfitól sem kaptam!-vallottam be pironkodva, és hirtelen ötlettől vezérelve, picit megemelkedtem, és megsimogattam az arcát, majd egy lágy puszit is leheltem oda.
-Gyere!-fogta meg a kezem hirtelen és odahúzott a plédhez, majd ő helyet foglalt rajta, én azonban tétova pillantásokkal néztem őt.-Mi a baj?-kérdezte meglpetten.-Nem tetszik ez a piknikezős megoldás?-szontyolodott el.-Pedig azt hittem, hogy…..-félbe hagyta a mondatát, és örömteli mosoly ült ki az arcára, amikor végre fogtam magam és leültem mellé, a lábaimat magam alá húzva.
-Nagyon is tetszik, hidd el.-simogattam meg az arcát. A gyomrom éppen ezt a meghitt pillanatot választotta ki, hogy megkorduljon.
-Azt hiszem, hogy valaki itt nagyon éhes!-nevetett egy aprót Kimi, és a bogarak elől eltakart étel arzenált felfedte előttem.
-Óhh, mártogatós…..-csillantak fel a szemeim.-Ezt imádom!-lelkendeztem, és máris elcsentem egy réparudat, amit belemártottam az öntetbe és rágcsálni kezdtem.-Mmm….ez isteni. Nem mondod, hogy te csináltad?-vigorogtam rá, miután lenyeltem a falatot.
-Hát….részeben….-bökte ki némi gondolkodás után.
-És mi volt benne a részed? Álltál az éttermi konyha előtt és vártad, hogy Tommi barátod kihozza Neked a kaját, szépen eldobozolva, előkészítve a vacsorához?-cukkoltam őt nevetve.
-Nagyon vicces!-öltötte rám nyelvét, aztán egy karalábérudat dugott a számba, sejtésem szerint, hogy ne tudjak visszafeleselni neki.
-Fúúúj, ezt nem szeretem!-köptem ki, mint valami ovis, ő viszont felvette a tányérról és jóízűen megeszegette.
-Finnyás!-nevetett.
-Nem is!-duzzogtam.-Az micsoda?-mutattam rá egy másik letakart tányérra.
-A főétel!-vigyorodott el, aztán megmutatta számomra, hogy mi is az. Hát, elsőre talán azt lehetne mondani, hogy egy tányér szendvics. De ezek különlegesek voltak, nem azok a tipikus kenyér-szalámi-kenyér szndvicsek, hanem volt ebben töltött is, kicifrázott, szóval minden, ami szem-szájnak ingere.-És tényleg én is csináltam!-közölte azonnal, mielőtt még bármit is kérdezni tudtam volna. Hát igen, azt hiszem, hogy kezdett kiismerni. Elvigyorodtam, aztán elvettem az egyik szendvicset és majszolgatni kezdtem azt.
-Nem gondoltam, hogy ilyen remek vacsorában lesz ma részem!-kuncogtam, miközben lelkesen eszegettem már a második szndvicset.-Délelőtt már fel is készítettem magam arra, hogy ehetem majd a tegnapelőtti görög salátát, a fonnyadt paradicsommal, kicsit megsavanyodott fetával, megbarnult salátalevelekkel….-soroltam, Kimi meg hangos nevetéssel jutalmazta ezt.
-Nem vagy szomjas?-érdeklődött nagyon figyelmesen, miközben előhalászott egy piknikkosárból két műanyag poharat és egy üveg ásványvizet.
-Hát ez tök romantikus!-kacarásztam jókedvűen, a kezembe adott rózsaszín műanyagpoháron.
-Kristálypoharat mégsem hozhattam.-dörmögte, majd töltött nekem és magának is a vízből.
-Csin-csin!-„koccsintottuk” össze a poharakat, aztán mindkettők beleivott a sajátjába.-Azt hiszem, hogy lassan kezdek szétdurranni!-fújtam ki a levegőt, és a kezeimet magam mögé téve, kissé elnyújtóztam a pléden. A Jégember minden mozdulatomat követte a tekintetével, és ettől lusta mosolyra húzódott a szám.
-Pedig örülnék, ha felszabadítanál egy kis helye, mert van még egy kis meglepetésem!-kacsintott rám, és amikor meglátta a felcsillanó szemeimet, a kezembe nyomott egy kis tálacskát. Meglepődve vettem le róla a tetőt, de amikor megláttam a tartalmát, óriási mosoly ült ki az arcomra.
-Most is csak egy kanál volt a konyhán?-kérdeztem kacéran, mire Kimi felnevetett.
-Ha szeretnéd, akkor igen!-válaszolt nagyon furfangosan, és ravasz mosoly ült ki a szája szegletébe.
-Azt hiszem, hogy szeretném!-emeltem a mutatóujjam a számhoz, így olyan voltam, mint egy kislány, aki nagyon akar valamit, de fél mondani azt. Elmosolyodott, aztán a kezében tartott kiskanállal kivett egy kicsit az édességből és a számhoz emelte. Finoman vettem le onnan a falatot, és közben végig a szemébe néztem, amit ő hatalmas vigyorral hálát meg. Hosszú percekig folyt még ez a kis „évődés”, de azt hiszem, hogy ezt egyikünk sem bánta, sőt minden pillanatát kiélveztük.
-Annyira csodálatos ez az este!-sóhajtottam fel boldogan, miközben a hátranyújtott kezeimre támaszkodva a hold fényétől csillogó tó vizét néztem, ahogy a tavaszi szellő lágy hullámokat fodrozott rajta. Egy hűvösebb fuvallat haladt át a területen, amitől megborzongtam kicsit, és fázósan húztam össze magamon a vékony kis tavaszi kabátkát.
-Fázol?-kérdezte Kimi kedvesen.
-Egy kicsit, de kibírom!-mosolyogtam rá, ő azonban elővett egy másik plédet, és azt óvatosan rám terítette, majd átkarolta a vállam, én pedig valahogy ösztön-szerűen közelebb ültem hozzá, és az ölelésébe bújtam,a fejemet pedig a mellkasára hajtottam. Megnyugtató volt számomra a közelsége.
-Jobb már?-súgta a fülembe a kérdést, miközben a karomat simogatta.
-Tökéletes!-válaszoltam halkan, és behunytam egy pillanatra a szemeimet, hogy örökre elraktározhassam ezeket a csodás pillanatokat a fejemben.-Régen voltam már ilyen boldog, mint most!-mondtam a szemébe nézve, és megsimogattam az arcát. Gyengéden megfogta a kezem, és megpuszilta a tenyeremet, majd ezt követően ő cirógatta meg az én arcomat. Behunytam a szemem, hogy kiélvezhessem ezeknek a perceknek minden kis varázslatát.
-Olyan szép vagy!-súgta és közben kisimított egy tincset a homlokomból, majd a keze újra az arcomon állapodott meg. Éreztem a forró lehelletét az arcomon, és szinte már sóvárogtam utána, úgy éreztem, hogy nem vagyok teljes nélküle. Egész testemben megremegtem, amikor az ajkai lágyan megérintették az enyéimet, és megint úgy éreztem magam, mintha egy gyönyörű álomban lennék. Nagyon puhán, szinte csak tapogatózva, puhatolózva csókolt, nem rohant, ráérősen simogatta a nyelvével az ajkaimat, majd miután egy halk sóhaj hagyta el a mellkasomat, nagyon finoman harapdálni kezdte őket. Teljesen elvesztem, egyszerűen már nem is tudtam kontrollálni a tetteimet, mindent a szívem és az érzékeim irányítottak, de tudtam, hogy helyesen cselekszem, mert a szívem hevesen dobogott. Nem bírtam már tovább várni én sem, így picit szétnyitottam az ajkaimat, bebocsátást engedve ezzel számára. A nyelveink kezdetben csak ismerkedtek, felfedeztek minden egyes kis rejtett zugot a másik szájában, de hamarosan vad táncba kezdtek egymással, így a csókunk egyre szenvedélyesebbé vált. Percek múlva levegő hiányában kellett elválnunk egymástól, és hogy a zakatoló légzésünket csillapítani tudjuk, összetámasztottuk a homlokunkat.
-Ez…..maga volt a Mennyország!-suttogtam boldogan, miközben behunytam a szemeimet.
-Szerintem is!-ölelt magához gyengéden és megpuszilta az arcom, majd hanyatt dőlt a pléden, így én a mellkasán feküdtem.
-Nem vártál a harmadik randiig!-kuncogtam.
-Hmm?-vonta fel a szemöldökét, de a következő pillanatban már láttam is a felfedezés szikráját a szemében.-De igen! Ez volt a harmadik!-vigyorgott.
-Nem is! Csak a második volt!-ellenkeztem nevetve.
-Az első volt a kávézó, sőt akár a próbafülkét is tekinthetjük annak, szóval az első napon két randink is volt, aztán tegnap előtt az ebéd, ma pedig a vacsora. Úgyhogy nem mondhatod, hogy nem vártam, még egyet rá is húztunk.-vigyorgott élénken, majd egy kis puszit adott a számra, én azonban az ajkai után kaptam és szenvedélyesen megcsókoltam őt. Szabad kezével a nyakamat simogatta, majd hirtelen fordított, így már én feküdtem a hátamon, ő pedig fölöttem.
-Kimi!-toltam el magamtól nagyon lassan.-Várj, kérlek!-néztem a szemébe.-Ezt……ezt még…..
-Csss!-tette két ujját a számra, hogy elhallgattasson.-Semmi olyat nem teszünk, amit te nem akarsz!-mosolygott rám kedvesen.
-Köszönöm!-suttogtam az ajkai közé hálásan, és finoman megcsókoltam.
-Szerintem ideje indulnunk, elég hűvös van már!-állt fel a plédről, majd engem is felhúzott. Helyeslően bólintottam, aztán összepakoltunk mindent, és a cuccokkal együtt visszaindultunk az autóhoz, én azonban még előtte még egyszer kigyönyörködtem magam ebben a csodálatos helyben. Az autóút alatt szinte végig beszélgettünk, nevetgéltünk, és jó érzés volt, hogy egyre oldottabb lett köztünk a hangulat. A társasházhoz érve kivettem a virágot és a táskámat az autóból, aztán Kimi a kapuig kísért.
-Gyönyörű volt az este! Úgy éreztem magam, mintha egy álom kellős közepébe csöppentem volna!-sóhajtottam ábrándozva.-Köszönöm!-öleltem meg hosszasan.
-Örülök, hogy jól érezted magad! Szép este volt! Remélem, hogy máskor is megismételjük!-kacsintott rám.
-Rajtam nem fog múlni!-vontam meg a vállam, aztán picit megemelkedtem és egy puszit adtam a szájára. El akartam húzódni, de átölelte a derekam és szenvedélyesen megcsókolt.
-Szép álmokat! Jó Éjt!-mosolygott rám, amikor sikerült elválnunk egymástól.
-Meglesz. Aludj jól! Jó Éjt Kimi!-búcsúztam el fájó szívvel, ugyanakkor a bodogságtól repkedve mentem fel az első emeleti lakásomba és egy gyors zuhanyzás után boldogan és mosolyogva hajtottam álomra a fejemet…..