4. rész

-De miért nem? -kérdezte gyengéden és kicsit közelebb lépett hozzám.
-Mert, nem…nem, nem és kész.-ráztam meg a fejem ellent mondóan.
-Nekem ez nem elég!-nézett rám komoly tekintettel.-Mondd el, kérlek!-lágyult el a hangja.-Mi az, amiért nem lehet?-ingatta a fejét értetlenkedve.
-Jenni!-suttogtam.
-Milyen Jenni?-kérdezett vissza meglepetten, nagyokat pislogva.
-A te Jennid….-sütöttem le a szemeimet.
-Óhh jajj!-sóhajtott fel hangosan.-Gina!-fogta meg a kezem gyengéden, mire nekem jól eső melegség költözött a mellkasomba és meglepetten kaptam fel a fejem.-Nekem már nincsen Jennim.-rázta a fejét.
-Hmm?-níltak tágra a szemeim.-Dehát…..-ellenkeztem.
-Nem, nincs dehát.-közölte határozottan.-Nincs gyűrű, nincs papír, nincs már közös élet, nincsen Jenni!-magyarázta türelmesen.
-De az újságok is mindig…..
-Csss…..-emelte fel a mutatóujját, hogy elhallgattasson.-Nem számít, hogy mit írnak az újságok, csak az számít, amit én mondok.-lassan az arcomhoz emelte a kezét, azonban végül nem érintette meg azt, inkább visszahúzta.
-És akkor ez azt jelenti, hogy szabad ember vagy? Nincs már házasság, nincs már Jenni sem?-kérdeztem vissza hitetlenkedve.
-Nincsen, semmi sincsen! Csak én vagyok, csak Kimi. Nem egy Forma-1-es Világbajnok, nem WRC pilóta, nem finn „híresség”, csupán Kimi. Rendben?-mosolygott rám kedvesen, és bátorítóan.
-Én…..köszönöm!-öleltem meg őt hirtelen, de amint rájöttem, hogy mit teszek, rögtön el is húzódtam tőle.
-Micsodát?-mosolygott kedvesen.
-Az őszinteségedet!-suttogtam.-Annyira jól esik, hogy elmondtad nekem mindezt. Be kell, hogy valljam, nem akartam elfogadni a meghívásod, mert úgy tudtam, hogy neked ott van Jenni, és én az elveimet dobtam volna el, ha nős emberrel kezdek. Úgy éreztem, hogy azt a kávét sem szabadott volna elfogadnom és a délután, köztünk történteknek sem szabadott volna megtörténniük.-mondtam el neki mindazt, ami eddig a szívemet nyomta.-Mert volt ott köztünk valami, ezt te sem tagadhatod.-tettem hozzá suttogva, de éreztem, hogy a mondat végére érve a pipacs színét vette fel az arcom.
-Nem is akarom.-vágta rá egyből, nem kis megdöbbenést okozva ezzel számomra.-Szikrázott közöttnk a levegő, és tudom, hogy ha akkor nem megyek ki onnan a próbafülkéből, berobbant volna.-közölte nagyon őszintén és nagyon komolyan, de azért elvigyorodott.
-És akkor mi lett volna?-kérdeztem vissza kihívóan.
-Biztosan tudni akarod?-jelent meg egy kaján vigyor a szája szegletében.
-Hát persze, azért kérdeztem.-mosolyodtam el, és kicsit közelebb léptem hozzá.
-Te sem akarhatod, hogy itt a kapualjban csináljuk!-vigyorgott.
-Te pimasz disznó!-csaptam rá viccesen a mellkasára, de azért nevetni kezdtem, ahogy ő is.
-Holnap 11-kor itt fogok várni!-váltott témát egy csapásra
-Mire?-nyíltak tágra a szemeim.-A sült galambra?-kacarásztam.
-Rád, te nagyszájú nőszemély!-öltötte rám a nyelvét.
-Én akkor valószínűleg a műtőben fogok operálni, szóval várhatsz egy darabig!-húztam el a számat.
-Öhm….akkor holnapután! Nem bújsz ki a meghívásom alól!-kacsintott rám.
-És hova akarsz vinni?-vontam fel az egyik szemöldököm.
-Őszintén? Még nem tudom!-vigyorgott.
-Imádom, hogy ennyire határozott vagy!-forgattam a szemeimet.
-Fogd fel meglepetésként!-hozakodott elő az ötlettel.
-Ügyes trükk! Nálad a pont!-mosolyogtam elismerően.
-Ez nem is volt kérdés!-bökte oda, valahonnan az Univerzum másik végéről.
-Te kis egomanó!-kacagtam.
-Nem tagadom Baby!-vigyorgott nagyon lelkesen.-Na, akkor holnapután 11-kor, rendben?-tért vissza az eredeti témához.
-Rendben!-bólintottam.
-Alig várom már!-súgta a fülembe, nekem pedig megremegett a testem és az arcom lángba borult.
-Most megyek.-mondtam kicsit zavarban.-Vigyázz magadra! Szia!-köszöntem el tőle.
-Te is! Szia!-mosolygott rám, aztán utamra engedett. Valami furcsa hiányérzet uralkodott el rajtam, ugyanakkor a reményteljes izgatottságot is éreztem minden sejtemben, és már alig vártam, hogy eljöjjön az a holnapután 11 óra, amikor végre újra láthatom Őt…