92. rész

A hetek, hónapok észrevétlenül suhantak el mellettünk és mire feleszméltünk, már július volt. Az elmúlt időszak igen tartalmasra sikeredett, hiszen a WRC és F1 szezon is beindult, így Kimit, Lőrit és Sebit is többször kellett nélkülöznünk. A páromnak tett ígéretet is teljesítettük és márciusban elmentünk vele a Portugál Rally-ra. Számomra kellemes csalódás volt az, amit ott tapasztaltam. Mindenki nagyon közvetlen volt, kedvesek, segítőkészek voltak a csapattagok és ki merem jelenteni, hogy ők is beleszerettek Emmába. De nem voltak ezzel egyedül, ugyanis Kimster navigátorának, Kajnak a fejét is elcsavarta a leányzó Meg kellett állapítanom, hogy a „Räikkönen-vonzerő” családi vonás. Pozitívum volt az is, hogy az újságírók és fotósok sem zargattak minket, megelégedtek néhány képpel és egy igencsak rövidre fogott interjúval, amit készíthettek velem. Mindent egybevetbe tehát, jól éreztük magunkat, és már én sem tartózkodtam annyira a rally és az autóversenyzés világától.

Amint helyre jöttem én is dolgozni kezdtem megint, de Nathalie figyelmességének köszönhetően nem kellett túl sok időt távol töltenem a kis Hercegnőmtől. Apropó Emma, a picur fejlődése tökéletes ütemben haladt és szerencsére már a baleset nyomai sem látszódtak rajta, és nyugodtan cseperedhetett tovább. Hihetetlennek tűnt, de elérkezett ez a nap is:július 3.-a. Amikor reggel felébredtem, egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy már eltelt egy év Emma születése óta. Annyi mindenen keresztül mentünk, és rengeteg szenvedés után válhattunk csak igazi családdá.

Szerettem volna Emma első szülinapját méltóképp megünnepelni, ezért az összes rendezvényszervezői tapasztalatomat latba vetve kezdtem neki a szervezési feladatoknak. Szerencsére, az időjárás előrejelzés most igaznak bizonyult és valóban csodaszép, napos, és meleg vasárnap köszöntött ránk, így semmi akadálya nem volt annak, hogy az udvarban szervezzük meg a kis összejövetelt. Valami igazán lányos díszítést szerettem volna, ezért a halvány rózsaszín és a fehér színek mellett döntöttem, és ezekből készíttettem a masnikat, pillangókat, ilyen lufikat rendeltem, igyekeztem mindent ehhez igazítani. Szerintem és Kimi véleménye szerint is pazar lett a körítés így már csak az maradt hátra, hogy jól érezzük magunkat és megünnepeljük Emma baba szülinapját.

Kettőtől kezdődően szépen sorjában megjött mindenki, akit meghívtünk. Lőrincék, Em néniék, Sebiék és Nathalie-t is még meghívtam, aki ezúttal a férjét is magával hozta. Emma boldogan tapsikolva és kacarászva vette tudomásul, hogy most mindenki őt rakongja körbe és rengeteg ajándékot kap. Már csak tőlünk nem kapta meg a meglepetését, és mi ezt gyorsan orvosolni szerettük volna.
-Gyere csak Hercegnőm!-kapta fel őt Kimi a fűre leterített plédről, amin eddig játszadozott valami színes építőkockával.
-Emmácska, el sem hiszem, hogy már egy éves vagy!-mosolyogtam rá szeretetteljesen, miközben a karomba vettem őt, és magamhoz öletem a kapálózó csöppséget. -Olyan boldogok vagyunk, hogy vagy nekünk picikém!-érintettem hozzá az orrom az ő pici orrocskájához, aztán letöröltem a könnyeimet és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Boldog Szülinapot!-mondtuk neki egyszerre Kimsterrel, aztán letettük az egyik dobozt a földre, Emmát pedig visszaültettük a plédre. Kíváncsian pislogva nézte a masnival átkötött ajándékot, aztán az apró kezecskéivel bontogatni kezdte azt. A hathatós segítségemmel pillanatok alatt lekerült a díszcsoagolás, és a tető is vele együtt, ugyanis az ajándék már nem akart tovább a dobozban pihenni. Amint hátra léptem kicsit, a Golden Retriever kölyök kiugrott a dobozból és azonnal rávetette magát pici gazdájára.
-Ti kutyát vettetek neki?-kérdezte Seb és Lőrinc teljesen egyszerre, majd kitört belőlök a nevetés.
-Igen, mert jó dolognak tartjuk, hogy ha egy kutyus együtt nő a gazdijával!-vont vállat Kimster, majd ő is kuncogni kezdett, amikor meglátta, hogy az új jövevény hevesen próbál ismerkedni Emmával. -Suzie!-kiáltott rá Kimi a farkát csóváló, lógó nyelvű, csahitáló kiskutyára.
-Suzie!?-kiáltott fel Seb és már a hasát fogva röhögött.
-Eredetileg Hokkus Pokkusnak akartam elnevezni, de aztán rájöttem, hogy ez lekicsinylő név lenne számára!-jegyeztem meg mellékesen, de azokat a pillantásokat, amiket kaptam érte cserében, hát nem kívánom senkinek. A kis társaságnak azonban felettéb tetszett a megjegyzésem, ugyanis kacagási hullám söpört végig rajtuk.
-Ja és persze a medence is Emma ajándéka!-mutattam a köralakú gumimedencére, amit már teletöltöttünk vízzel, hogy a szülinapos tudjon benne pancsizni, ha szeretne.
-De jó! Ezt én is kipróbálhatom?-lelkesedett a bátyám kisgyerekek módjára.
-Nem!-öltöttem rá a nyelvem, és az asztalra tettem az Emmának szánt pillangó formájú tortát is, ami szemmel láthatólag most nem igazán érdekelte, a kutyus viszont annál inkább…….
-Ha az információink helyesek, akkor egy keresztapucinak is szülinapja van ma!-mosolyogtam kedvesen Sebire, és egy „zsúrkocsiról” elővarázsolt tortával indultam felé.
-Jahjj srácok!-nevetett.-Ezt nem kellett volna. Miért költökeztetek miattam?-rázta meg a fejét, de láttam rajta, hogy meghatódott.
-Boldog Szülinapot Seb!-adtam neki két puszit és a kezébe nyomtam a cukrászremeket.
-Nagyon köszönöm! Aranyosak vagytok!-mosolygott ránk kedvesen, és fogatda a többiektől a gratulációkat.

Emmával és a kutyulival játszadoztam éppen, amikor meghallottam német barátunk meglepett kiáltását. Azt hiszem, megtalálhatta az ajándék többi részét.
-Óhh, ez gyönyörű!-vette kezébe a fényképalbumot, amit erre az alkalomra készíttettünk neki és alaposan elrejtettük a torta mélyén.-Köszönöm!-pillantott ránk hálásan.
-Örülök, hogy tetszik!-nevettem és küldtem neki egy puszit.
-Igaz, hogy ma Emmának és Sebnek van szülinapja, de én szeretnék adni neked is valamit!-szólalt meg Kimi teljesen váratlanul és a kezemet megfogva, felhúzott a földről. –Sokszor elmondtam már, hogy milyen fontos vagy nekem és mennyire hálás vagyok azért, hogy a barátnőm vagy. Mostmár azonban szeretném szorosabbra fűzni kettőnk kapcsolatát, és azt mondani neked minden áldott nap, hogy köszönöm azt, hogy a feleségem vagy. Hozzám jönnél?-kérdezte a szemembe nézve és megcirógatta az arcom.
-Igen, igen, igen, ezerszer is igen!-nevettem boldogan és a nyakába ugrottam, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt. Hallottam, hogy a többiek kitörő tapssal fogadták az eljegyzésünket, de azokban a pillanatokban csak arra tudtam gondolni, hogy álmaim férfija megkérte a kezem és én igent mondtam neki.
-Szeretlek!-mosolygott rám édesen, miközben a fehérarany gyűrűt az ujjamra húzta.
-Én is téged!-suttogtam elhalóan és hozzú bújtam.-Viszont, ha már ennyire belelendültünk az ajándékozásba, akkor lenne itt számodra is valami!-mosolyodtam el hamiskásan és újra elvettem valamit a „meglepetéspolcról”. –Parancsolj!-nyomtam a kezébe a kék szalaggal átkötött apró dobozkát, amit ő furcsa pillantásokkal méregetett.
-Ez micsoda?-kérdezte meglepetten.
-Nyisd ki!-vontam vállat. Újra rám pillantott, és a kérésemnek eleget téve, elkezdte kibontogatni a masnit.-Nos, remélem nem bánod, hogy hamarosan újra szobát kell pingálnod!-jegyeztem meg halkan, miközben a párom kivette a doboz tartalmát, ami nem volt más, mint egy pár hófehér babacipőcske.
-Ez azt jelenti, hogy…….?-kérdezte kissé dadogva és alig bírta elrejteni az arcán bújkáló mosolyát.-Apa leszek……megint!-nevetett fel boldogan, majd hirtelen felkapott és megpörgetett a levegőben.
-Kimi! Kimi!-kiáltottam a nevét.-Tegyél le, kérlek, még elszédülök!-nevettem egy aprót, mire a párom óvatosan újra talpra állított és újra megcsókolt.
-Gratulálunk!-hangozott az egyöntetű kiáltás oldalról.
-Köszönjük!-mosolyodott el Kimster, és magához ölelt engem.
-Csipkedjétek magatokat, mert teljesen lemaradtok!-fenyegettem meg viccesen a bátyámékat, mire mindkét érintett a füle hegyéig elpirult.
-Gyerekek, mi lenne, ha csinálnánk egy közös képet?-vetette fel Miki bácsi az ötletet, amire mi helyeslően bólogattunk, aztán felállítottuk az állványt, beprogramoztuk a gépet, és összeálltunk egy kisebb csoportképre. Kimi megnyomta az exponáló gombot, aztán visszamasírozott hozzánk, leült mellém, Emmát pedig a kettőnk ölébe tettük.
-Mondjátok, hogy csííííz!-kiabáltam vidáman, majd én is követtem a saját utasításom. A gép villant egyent, a medencében lévő víz pedig éppen ekkor csapódott fel, köszönhetően egy abba belecsobbanó Suzie nevű Golden Retriever kölyöknek.
Felnéztem az égre, és megköszöntem Istennek, valamint a szüleimnek, hogy végre, annyi megpróbáltatás, és szenvedés után boldogok lehettünk.

Vége