50. rész

Egyszerűen lehetetlen volt összeegyeztetni a szabaidőinket, így a május végére tervezett babaszoba kialakítás június végére csúszott. Rendkívül meleg, napos szombat reggel volt, amikor Sebi, Lőri, Em néni és Miki bácsi beállítottak a festőfelszereléssel, és a lelkemre kötötték, hogy én csak pihenjek, és rekaxáljak ők pedig mindent megcsinálnak. Természtesen nem fogadtam meg az utasításukat, és a dolog vége az lett, hogy Miki bácsit leküldtem vásárolni, Em nénit a konyhába „száműztem”, hogy főzzön nekik valami finom ebédet, a srácokkal pedig nekifogtunk a pakolásnak és a falak mázolásának. Olyannnyira belelendültem a festésbe, hogy minden tilalom ellenére is létrát másztam, és ide-oda rohangáltam.
-Gina! Te mégis mi a jó eget csinálsz?-kiabált rám Em néni, amikor sikerült lebuknom előtte, ugyanis éppen egy kettes létrán álltam, és próbáltam precízen meghúzni a festékcsíkokat.
-Szia!-integettem neki vigyorogva, és bedobtam egy szempilla rebegtetés is……teljesen feleslegesen.
-Azonnal szállj le onnan Kincsem!-utasított erélysen.-Ezt nem akarom mégegyszer meglátni! A 8. hónapban vagy! Nem szórakozhatsz ezzel!-rázta a fejét rosszallóan.
-Jól van, jól van! Értettem!-szalutáltam előtte, aztán fáradtan ültem le egy székre, ami be volt készítve a szoba közepére.
-Fiúk! Ti meg miért engeditek neki, hogy létrára másszon és, hogy egyáltalán dolgozzon itt?-feddte meg Lőrit és Sebit, akik magukat meghúzva munkálkodtak tovább.
-Tudod milyen a húgom!-vont vállat Lőri. –Ha valamit a fejébe vesz…..
-De ez nem úgy megy! Ezt a dolgot komolyan kell venni!-ismét halkabban beszélt.
-Ne haragudj! Tudom, hogy igazad van, de én is szeretnék segíteni a pici szobájának megalkotásában!-néztem boci szemekkel a nagynénémre.
-Én ezt mind megértem Kincsem, de nem szabad megerőltened magad! Egy rossz mozdulat, és máris elfolyik a magzatvized!-aggodalmaskodott.
-Ígérem, vigyáok magamra, és hagyom, hogy a srácok maguk csinálják meg a festést! Én majd csak a díszítésnél segítkezem!-mosolyogtam.
-Helyes!-bólintott.-Most pedig gyere, és kóstold meg az ebédet!-kacsintott rám és elkezdett húzni a konyha felé.

Egy óra körül Em néni helyes lépésnek tartotta, ha pihenőt fúj, és mire a srácok talpig festékesen kikeveredtek a szobából, az ebéd már tálalva volt. Az isteni gulyás levesnek és pogácsának senki sem tudott ellenállni, úgyhogy a fiúk részéről kötelező diéta eltűnt a süllyesztőben. Az alapszín nagyon gyorsan megszáradt, ezért ebéd mégha kissé lomhán, és nehezen mozogva is, de hozzáfogtunk a dekoráláshoz. Bekészítettünk néhány doboz arany színű festéket, csillámport, sablookat, és már indulhatott is a pingálás. A srácok nem győzték szidni az ötletemet, meg a csillámport, amitől úgy néztek ki, mintha most léptek volna ki valami Barbie-s meséből. Sebaastiannak az egész arca ragyogott a csillámtól, Lőrinek meg a fekete haja úgy nézett ki, mint az éjszakai égbolt, és úgy tűnt, mintha milliónyi csillag lenne rajta. Én viszont biztos kézzel húztam a vonalakat az arany festékkel, és a csillámport is csak ott alkalmaztam, ahol szükség volt rá.
Este hatra végeztünk az óriási munkával. Leültem a szoba közepére, és elégedetten pillantottam körbe. Igaz, mégcsak a falak voltak készen, de úgy gondoltam, hogy már így is elég megggyőző a hatás. Pont olyan lett amilynnek elképzeltem. A bézs alapra arany színű festékkel pingáltunk pillangókat, és az egészet csillámporral tökéletesítettük. Egészen olyan volt, mint egy mesében. Reméltem, hogy az én kis Tündérkém is hercegnőként fogja érezni itt magát……

Nemsokára Em néniék és Lőri is elmentek, úgyhogy már csak Sebastiannal ketten voltunk a lakásban. Még mindig a pici szobájában üldögeltünk, és ott beszélgettünk a hangulatos falak között.
-Lehetne egy óriási kérésem?-nézett rám Seb boci szemekkel.
-Na, mesélj! Miben segíthetek?-mosolyogtam rá.
-Szeretnék venni Hannának valami szép nyakláncot vagy karkötőt, de én magamtól nem tudok dönteni! Szükségem lenne valakire, aki igazán tudja, hogy mi az ami tökéletes!-mondta kissé sután, én pdig kuncogni kezdtem.
-Mondd meg melyik nap érsz rá, és megyünk ékszert vásárolni!-csillantak fel a szemeim.
-Mondjuk mit szólnál a holnaphoz? Vagy szeretnél inkább pihenni egy ilyen fárasztó nap után?-kérdezte roppant figyelmesen.
-Nem-nem!-ráztam meg a fejem.-Teljesen jól vagyok, és ha ilyen vásárló körútról van szó, akkor meg pláne friss és tettre kész vagyok!-vigyorogtam.
-Hát ez remek! Akkor reggeli után indulhatunk?
-Persze!-vágtam rá azonnal.
-Remek! Viszot mostmár elmennék lefeküdni, ha nem haragszol! Töredelmesen bevallom, elfárdtam ma!-kuncogott.
-Menj csak, én is indulok lassan!-bólintottam.
-Jó Éjt Drága!-köszönt el, aztán nyomott egy puszit a fejemre, és elindult az ajtóhoz.
-Jó Éjt Seb!-mosolyogtam rá, majd visszafordítottam a figyelmemet a falakhoz. Pár percig még gyönyörködtem a mintákban, aztán én is úgy döntöttem, hogy lefekszem aludni. Behúztam mgam mögött az ajtót, majd lábujjhegyen elindultam a szobám felé……