48. rész

Kicsivel később már a nappaliban álló kanapén ücsörögtem, kezemben Sheila O’Flanagan: Nekem csak ő kell c. könyvével. Imádtam az írónőt, és a történeteit is, bár most nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet Andie és Tom kapcsolatáról olvasni, ami csak a szeretői státuszig jutott, vagy éppen Jin és Kevin szépen lassan tönkremenő házasságáról. A bizonytalanságom ellenére sem voltam képes letenni az olvasmányt, és csak úgy faltam a betűket. Éppen izgalmas részhez érkeztem, ekkor azonban megzavarta az „idillt” a telefonom csörgése. Kezembe vettem az eddig mellettem fekvő mobilt, megnyomtam az „Elfogad” gombot, és beleszóltam.
-Georgina Tárnoki, tessék!-nem volt kedvem ahhoz, hogy megnézzem ki keres, így maradtam a hivatalos bemutatkozási formánál.
-Szia Georgina! Nathalie Schwarz vagyok!-ahogy meghallottam a nevet, az állam a padlón kötött ki.
-Hello Nathalie!-köszöntem elég közönyös stílusban.
-Nem hívlak rosszkor?-kérdezte udvariasan.
-Hát….ami azt illet…..-vonakodtam.-Nem!-vágtam rá végül.
-Nagyon fontos dologról szeretnék beszélni veled!-közölte komolyan.
-Hallgatlak!
-Először is, szeretnék tőled bocsánatot kérni, hogy kirúgtalak, és nem magyaráztam el neked a dolgokat, másodszor pedig…..-hatalmas sóhajt hallottam a vonal túlsó végén. –Őszintén megmondom neked…..ez a cég összeomlott, mióta elmentél innen! Alig kapunk rendelést, az emberek, akik veled dolgoztak már negyed annyira sem jók, nincsen szervezett irányítás, és a népszerűségünk az a béka feneke alatt van! Szóval, nem kertelek! Szükségem van rád!-jelentette ki határozottan. Nem tudtam megszólalni, tejesen le voltam fagyva. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy Nathalie felhív, és közli velem, hogy a cége nélkülem fabatkát sem ér. Titkon jól esett, hogy ekkora húzóerő voltam ott, ugyanakkor felkavart, hogy ilyen hirtelen megint hallottam régi főnökömről.
-És most mit szeretnél tőlem?-kérdeztem vissza kissé sután, amint megtaláltam a hangom.
-Kérlek, könyörögve kérlek gyere vissza hozzám Gina! Szükségem van rád!-ismét tátva maradt a szám. Történelmi pillanatnak lehettem fültanúja. A nagy Nathalie Schwarz kiejtette a száján a kérlek, könyörögve kérlek szavakat. Fel se tudtam fogni, hogy ilyen lehetséges.
-Sajnálom, de nem lehet!-mondtam csendesen, annak ellenére is, hogy szívem szerint azonnal igent mondtam volna az ajánlatára.
-Miért nem?-hallottam, hogy meghökkent.
-Terhes vagyok Nathalie!-adtam tudtára szűkszavúan a dolgot.
-Óhh! Gratulálok!-rótta le a tisztelet kört. –És hányadik hétben vagy?-érdeklődött tovább.
-Még csak a 6.-ban!-válaszoltam.
-Akkor egy ideig még biztosan tudnál dolgozni, és, ha visszajönnél, akkor nem kapnál annyi utazós munkát, mint régebben. A háttérből is tökéletesen tudnád koordinálni az eseményeket!-kezdett el győzködni.
-És ha megint meggondolod magad?-kérdeztem vissza kissé szarkasztikusan.
-Ezt hogy érted?
-Ha visszamegyek hozzád, minden nap, minden percében attól kell félnem, hogy mikor döntesz úgy, hogy kirúgsz! Nem akarom magamat és a picit is ilyen stresszhelyzetnek kitenni!-mondtam, még számomra is meglepő határozottsággal.
-Ígérem, ilyen többet nem fog előfordulni! Nagyon tévedtem, és hatalmas hiba volt megválnom a legjobb munkaerőmtől! Tudom, azt hiszed, hogy most csak hízelgek, de már ismersz, tudhatod, hogy én nem mondok ilyeneket csak úgy. Mindig is te voltál az, akinek a munkájában tökéletesen megbíztam, és bármikor, oda mertem adni neked mindeféle illusztris munkát. Nekem kell, hogy legyen egy ilyen biztos pontom a cégnél!-adta elő szenvedéllyel a kis monológját, ami amellett, hogy csodálkozásra késztetett, még könnyeket is csalt a szemembe. Soha nem gondoltam, hogy Nathalie egyszer ilyen őszintén vallja majd be azt amit rólam gondol. Merthogy őszinte volt. Bár nem láttam, a hangjából éreztem, hogy nem hazudott, és csakis azt mondta el, amit valójában gondolt. Meggyőzött az amit mondott, és döntöttem.
-Visszamegyek hozzád Nathalie!-közöltem roppant komolyan, de azért a mondat végére elmosolyodtam.
-El sem tudom mondani, hogy mennyire boldoggá tettél ezzel a mondatoddal Gina! Köszönöm, hogy adsz nekem még egy esélyt!-hálálkodott immáron újra a főnökömmé avanzsáló határozott fellépésű hölgyemény.
-Bevallom, jól jön most a munka, főleg, hogy gyerekem lesz!-mondtam neki őszintén.
-Mi lenne, ha én mennék el hozzád Budapestre? Ezzel is megspórolnál két roppant fárasztó repülőutat!-ajánlotta fel előzékenyen.
-Igazán kedves vagy!-elmosolyodtam.-Egyeztetünk, hogy mikor alkalmas neked, és amikor érkezel, természetesen ki fogok menni érted a reptérre!
-Jól van! Akkor felhívlak még! Köszönöm mégegyszer, hogy visszajössz!-hálálkodott újfent.
-Én is köszönöm neked! Szia!-búcsúztam.
-Szia Gina! Vigyázz magadra!-köszönt el, és kinyomta a teleont.
-Köszönöm Istenem!-néztem fel az égre, helyesebben szólva a plafonra. Végre, végre úgy nézett ki, hogy megint rendbe jönnek a dolgok és szépen lassan kitisztul a kép, ami igencsak elhomályosult az elmúlt néhány hét folyamán.