6. rész

Másnap reggel már 8 órakor fennt voltam, és mivel tudtam, hogy úgysem leszek képes visszaaludni (forgolódni meg nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy akkor már hasznosabb dolgokkal is tölthetném az időt) kimásztam az ágyból, lezuhanyoztam, majd csináltam magamnak egy kávét, és a bögrével együtt, leültem az étkezőasztalhoz. Kezembe fogtam a mobilom, majd miután feloldottam a billentyűzárat, elhűlve láttam, hogy több, mint 20 nem fogadott hívásom volt, és egy boríték is villogott a kijelzőn, mellette egy kettes számmal. Az összes telefonhívás Sebitől, és Lőritől érkezett. Ezek után már félve nyitottam meg az sms-eket. Vettem egy nagy levegőt, és megnyomtam az OK gombot. Az 1. Sebastiantól érkezett: „Szia Kislány! Hol vagy? Mi van veled? Nagyon aggódom érted! Kérlek jelentkezz minél előbb! Seb” A másikat Kőrinc küldte: „ Hugi! Hol a fenében kódorogsz éjnek évadján? Jól vagy? Élsz még? Adj magadról valami életjelet! L.”
-Ojjaj!-szisszentem fel, hiszen tudtam, hogy alapos letolást fogok kapni a srácoktól.
Sóhajtottam, majd tárcsáztam szőke barátom számát. Már az első csörgés is megvolt, mikor eszembe jutott, hogy talán várnom kellett volna ezzel a telefonálással. Először arra gondoltam, hogy gyorsan kinyomom, de biztos voltam benne, hogy ez már teljességgel fölösleges lenne. Vártam tehát, de titkon reméltem, hogy nem fogja felvenni.
-Igen?-hallottam meg a sokadik csörgés után, egy igencsak álmos, már-már kómásnak mondható hangot a vonal másik végén.
-Szia Seb! Bocsáss meg, hogy felébresztettelek! Én csak…-hadartam, de ő közbevágott.
-Gina! A Jó Ég áldjon meg téged!-kiáltott bele frissen, fiatalosan a telefonba. Mondhatni, megijedtem ettől a hirtelen állapot, és hangerő változástól. –Jól vagy? Hol vagy? Mi történt veled?-sorolta a kérdéseket, de nekem ezekből egy sem ragadt meg az agyamban.
-Seb! Jól vagyok! Itt ülök a lakásomban, és iszogatom a reggeli kávémat!-közöltem teljes lelki nyugalommal. –Nem éreztem jól magam, ezért hazajöttem!-füllentettem neki.
-Nem hiszek neked!-mondta hidegen.-Mondd el az igazat!-parancsolt rám erőteljesen.
-Ennyire rosszul hazudnék…..hogy még telefonon keresztül is feltűnik neked?-sóhajtottam fel színpadiasan. Ideges voltam, ezért az asztalon kezdtem dobolni az ujjaimmal.
-Na mesélj! Mi történt tegnap éjszaka?-kérdezte kedves, lágy hangon.
-Szóval…kimentem az udvarra, hogy levegőzzek egy kicsit, amikoris megjelent egy pasas, és először teljesen általános témáról kezdett velem beszélgetni, majd felvetette, hogy menjünk fel hozzá. Persze, én azonnal lepattintottam, de ő nem engedett…
-Ugye nem?-kiáltott rémülten a telefonba.
-Ekkor jött egy másik pasi, és eltakarította onnan ezt a Flaviot…vagy mi is a neve…
-BRIATORE?-visított bele drága barátom a telefonba. Sok volt ez már az én lelkemnek…..egy percen belül háromszor ijesztette meg úgy, hogy a szívem leállás közeli állapotba került.
-Meg akarsz ölni?-kiáltottam rá ezúttal én.-Fogalmam sincs, hogy kicsoda, csak azt tudom, hogy valami Flavio.-megvontam a vállam, és a bögrémben lötykölődő, zavaros kávét figyeltem.
-És ki volt a megmentőd?-érdeklődött.
-Tőle én mentettem meg saját magamat!-mondtam közönyös hangvétellel.-Az az egoista marha is rámmászott!-tettem hozzá, hogy értse mit beszélek.
-Ezt most komolyan mondod?-kérdezett vissza hüledezve.
-Nem, viccelek!-élcelődtem. –Felpofoztam, és helyre raktam kicsit az ürgét, úgyhogy szerencsére nem volt semmi gond, de már nem volt kedvem tovább ott jópofizni!
-Megértem! Annyira sajnálom Ginus!-szólalt meg bánatosan.
-Ugyanmár Seb! Nehogy magadat kezd hibáztatni!-vigasztaltam azonnal. –Nem tehettél semmit, és szerencsére nem történt baj!
-De megvédhettelek volna! Tudtam, hogy nem szabadna hagynom, hogy egyedül menj ki az udvarra!-kezdett bele az önvádaskodásba.
-Elég legyen!-pirítottam rá.-Felnőtt nő vagyok már. Meg tudom védeni magam!-jelentettem ki határozottan, ellentmondást nem tűrő stílusban. –Veled mi van? Jelentős a macskajaj?-vigyorogtam magamban, és elképzeltem, ahogy a fejét fogva társalog velem.
-Tűrhető! Csak belefájdul a buksim, ha arra gondolok, hogy egykor indul a gépem, én pedig még itt fekszek az ágyban.-sóhajtott fájdalmasan, mire én hangosan felnevettem.
-Gondolhattál volna rá, hogy csak későbbi géppel repülj haza!-ugrattam.
-Nem lehet! Így is, alig hazaérek, már mehetek is tovább! Hétvégén rallyzik egy haverom, Kimi, és elmegyek megnézni, hogy mivel rukkol elő a srác!
-Naa! És hol lesz a nagy verseny?-kíváncsiskodtam.
-Finnországban, pontosabban…ööö..-erősen gondolkodik-valami Jy…Jyva…-dadogott.
-Jyvaskyla?-kérdeztem rá, miután megpróbáltam kitalálni, hogy mit akart kinyögni.
-Az-az!-kiáltott fel ismét.-Most gondolkodok, hogy akkor mi pont el fogjuk kerülni egymást!
-Bizony!-helyeseltem.-De egyébként is, te az ország egészen más részén fogsz tartózkodni, mint én!-közöltem vele, megcsillantva ismereteimet Finnország városainak elhelyezkedéséről.
-Na jó! Vigyázz magadra! Sok sikert a bulihoz, remélem minden a lehető legnagyobb rendben lesz!-kívánt nekem szerencsét. Elmosolyodtam.
-Ne felejtsd el Seb! Maximalista vagyok!-vigyorogtam megint.-Ettől függetlenül tudom, hogy mindenki hibázhat…..én is.-folytattam a gondolatmenetemet. –Jó szórakozást a hétvégére, az utána következő hetekre meg kellemes nyaralást!-mosolyogtam.-Üdvözlöm Hannat!
-Átadom neki! Légy jó! Szia Ginus!-köszönt el.
-Te is! Szia Sebi! Puszi!-búcsúztam el, majd kinyomtam a telefont.
Néhány percig magamba roskadva, elgondolkozva üldögéltem ott az asztalnál, majd úgy döntöttem, hogy munkához látok. Bekapcsoltam a laptopom, odapakoltam magam elé a papírhalmokat, és máris kezdődhetett a robotolás. Dél körül engedélyeztem magamnak egy szabad órát, és ezt kihasználva lementem a közeli étterembe, és bedobtam gyorsan egy könnyű kis ebédet, no meg felhívtam drága bátyámat is. Természetesen tőle is megkaptam a leszidást, de miután elmeséltem az éjszakám sztoriját, ijedten kérdezgette hogy vagyok.
Vele is társalogtam jó negyed órát, de miután meguntam, hogy folyamatosan egy dolgot szajkóz, egy elég gyenge szövegecskével leráztam őt, majd visszafordítottam a figyelmemet a munkám felé. Az a hetem nem szólt másról csak a telefonálgatásról, e-mail írásról, és értetlen árubeszállítókkal való vitatkozásról. Már, egy kávén, és kesudión élő idegroncs voltam, és csak az tartotta bennem a lelket, hogy hamarosan Finnországba mehetek, és abban az érintetlen környezetben végre lenyugodhatok kicsit…