4. rész

Sziasztok! Meghoztam a negyedik részt is, ez egy "light"-os kis átvezetés lett, de azért remélem tetszeni fog! Véleményeket, kritikákat NAGYON-NAGYON Várom! Jó szórakozást! :)

Amint hazaértem, újra letelepedtem a nappali közepén álló dohányzóasztalhoz, és kihasználva, hogy van még egy-két szabad órám, elküldtem néhány e-mailt, átnéztem pár számlát, és leadtam a rendeléseket a már jól bevált cégeknél. Két hetem volt még, hogy elkészüljek egy finnországi szülinapi bulira, én azonban semmit nem szerettem az utolsó pillanatra hagyni. Mindig is nagy hangsúlyt fektettem a precizitásra, és ez a munkámban is megmutatkozott. Mindig a legelsők között voltam, ha rendelések leadásáról, helyszínfoglalásról, színválasztékok összeállításáról, vagy bármiről is volt szó.

Fél hétre járt az idő, mikor úgy döntöttem, hogy nekifogok a készülődésnek. Magamat ismerve ez igencsak hosszadalmas folyamatnak nézett ki. Sóhajtottam egy nagyot, majd elindultam a fürdőbe, hogy egy zuhannyal felfrissítsem magam. Igazság szerint sokkal inkább lett volna kedvem illatgyertyákkal feldíszíteni a kis fürdőszobámat, és beleülni egy nagy kád forró, habos vízbe, de ezt most nem tehettem meg. Ígéretet tettem, és nem akartam ezt megszegni, így gyorsan kivertem a fejemből a kényeztető fürdőzés lehetőségét, majd beálltam a zuhany alá, és megnyitottam a csapot.
Miután sikerült felfrissítenem magam a hideg-meleg váltott zuhannyal, magam köré csavartam egy nagy fehér fürdőlepedőt, és visszaslattyogtam a hálószobámba. Az akasztós szekrényem tolóajtajára szerelt tükör elé léptem, és kritikus szemmel mértem végig magamat. Megállapítottam, hogy sikerült leadnom néhány kilócskát az elmúlt pár hét alatt, és ezt betudtam a folyamatos utazgatásnak, 14-18 órás robotolásnak, na és persze annak, hogy alig ettem az elmúlt hetekben. Voltak olyan napok, mikor megállás nélkül dolgoztam több, mint 10 órát, és két capuccinon kívül mást nem vittem be magamba. Nos igen, aznap este is dolgoznom kellett volna inkább…már megint erre gondoltam, ezért rosszallóan megráztam a fejem, majd odaléptem a hajbizgentyűimet tároló polchoz, és előhalásztam a hajsütővasat.
Mivel nem voltam egy mesterfodrász alkat, ezért nem kis munkámba tellett, mire elfogadható hullámokat tudtam a hajamba varázsolni. Végül aztán fél 8-ra kész lettem a hajszobrászkodással, és, hogy munkám biztosan tartós legyen, ráfújtam egy fél flakon extra erős hajlakkot. Sminkelésnél mindig megmaradtam a szolid színek, és festési módok szintjén, most azonban előkerült a fekete szemhéjfesték, amiben apró kis csillámok voltak, és ezzel olyan hatást keltettek, mint a sötét éjszakákon, az égen ragyogó csillagok. Füstösre festettem a szemhéjaimat, az ajkaimat azonban csak halvány rózsaszín szájfénnyel emeltem ki, és az arcomra egy leheletnyi pírt tettem. Ezek a színek tökéletesen harmonizáltak egymással , na meg persze a kiválasztott ruhámmal is. Már előre kiakasztottam egy vállfára a pink színű, fényes anyagból varrt térdfelett érő ruhát, amit egy, a derekára kötött vastag, fekete masni dobott fel.
-Egész istenesen tudok kinézni, ha kicsit megemberelem magam!-kezdtem el saját magammal beszélgetni, miután körbefordultam a tükör előtt. Szinte munkaköri leírás volt nálam, hogy a rendezvényeken csinosnak kell lennem, és ezzel nekem nem is volt semmi bajom, de azért néha szerettem én is melegítőnadrágban és felsőben flangálni. Persze nem ilyen alkalmakra találták ki ezt az ultrakényelmes öltözéket. Már megint alaposan elkalandoztak a gondolataim, de szerencsémre (?) éppen ekkor csengettek. Nem szóltam bele a kaputelefonba, hiszen tudtam, hogy úgyis Lőrinc az, egyszerűen csak felkaptam a vékony, fekete kabátomat, és a táskámat, majd szaladtam is (már amennyire az extra magas sarkú cipő engedte) a parkolóba.
-Szia!-köszöntem neki egy kedves mosollyal, amikor megláttam őt az autójának dőlve.
-Jó estét Hugi!-vigyorgott rám teli szájjal.-Csodásan festesz!-bólintott elismerősen, miután végignézett rajtam.-Ha nem lennél a testvérem, már megkérdeztem volna, hogy nincs-e kedved meginni velem egy italt!-kacsintott rám, mire én hangos nevetésben törtem ki.
-Nemet mondtam volna, hidd el!-boxoltam bele óvatosan a karjába. –Ma ki lesz a kiszemelt áldozat?-érdeklődtem kíváncsian.
-Még nem döntöttem el! Majd megnézzük milyen a választék!-játszadozott tovább.
-Jól van!-nevettem ismét.-De mostmár induljunk, mert, ha fél 9-re nem leszünk ott a klubnál, akkor Seb az elkövetkező egy évben azzal fog nyaggatni, hogy „munkaőrült vagy kedves barátnőm”!-hadartam, miközben helyet foglaltam az anyósülésen, és becsatoltam a bizonsági övet.
-Nyugi! 10 perc és ott vagyunk! Azért tanul valamit az ember, ha már az év nagy részét a Forma-1-ben tölti!-vigyorgott már megint, mint a tejbetök.
-Köszi, de én nem akarok az út másik oldalán a bokrok között landolni!-reagáltam azonnal a megjegyzésére, amit a bátyám egy nem túl kedves grimasszal jutalmazott. –Egyébként hol is lesz ez a banzáj?-törtem meg, a köztünk beálló csendet.
-A Symbolban! De azt hittem tudod!-nézett rám meglepetten.
-Nem voltam benne száz százalékig biztos, de akkor még jó, hogy ezt a ruhát vettem fel! Remélem így nem fogom alulöltözöttnek érezni magam!-aggodalmaskodtam.
-Ne aggódj! Ha csak az nem lesz probléma, hogy a férfi szemek lehámozzák rólad a ruhát, akkor te leszel ott az egyetlen nő, akin értékelhető ruhamennyiség van!-küldött felém egy negédes bájvigyort. Ha nem vezetett volna, tuti, hogy hátbaverem.
Szerencsére, a közlekedés remek volt, így nagyon gyorsan odaértünk Budapest egyik legfelkapottabb, na és persze legpatinánabb klubjához.
-Nos, most merre?-fordultam Lőri felé, miközben az épület előtt taporogtam.
-Mondjuk egyeneseb befelé!-mutatott a bejárat irányába, én pedig követve utasítását, máris arra indultam. –Gina! Várj!-kiáltott utánam.-Ezt majdnem elfelejtettem!-nyomott a kezembe egy kártyát.
-Hmm, VIP?-vigyorodtam el, miután elolvastam rajta a szöveget.
-Azaz korlátlan italfogyasztás!-tette hozzá fürgén.
-Remek! Akkor ma élek az alkalommal, és jól leiszom magam!-nevettem fel jókedvűen.
-Azért csak óvatosan! Csörögj rám, ha bármi van!-mosolygott.
-Megleszek, de azért köszönöm!-simogattam meg a karját. Jól esett, mikor ennyire kimutatta, hogy vigyázni szeretne rám. –Na vessük bele magunkat a buliba!-biccentettem befelé, aztán sóhajtottam egy nagyot, és átléptem a küszöböt…..

Gina ruhája!