3. rész

Feltettem a napszemüveget, kezembe fogtam a táskámat (amolyan „úrihölgyes” módon), és pókerarccal közlekedtem a biztonságiak között. Láttam, és tudtam, hogy kipécéztek maguknak, de igyekeztem a legtermészetesebb hatást kelteni, ha már egyszer nem tudtam láthatatlanná válni. No igen, ezt a kísérletet még inkább nehezítette, hogy a tűsarkú szandám hangosan kopogott a kemény betonon. Kezdtem némileg berezelni, amikor megláttam, hogy néhány őr közeledik felém. Gyorsítottam a lépteimen, és a kamionok felé vettem az irányt. Gondoltam, ha valami gubanc lenne, akkor majd ott eltekergek, és tutira nem találnak meg.
Valami hatalmas, sötétített, tükörszerű ablakokkal berakott épület mellett haladtam el, amikor hirtelen egy erős szorítást éreztem a karomon.
-Áúú!-kiáltottam fel.
-Gina!-szólt rám erélyesen a bátyám.
-Jól van na! Miért ijesztgetsz?-vágtam csípőre a szabadon lévő kezemet.
-Mit kószálsz a motorhome-ok között? Seb azt mondta, hogy a hátsó bejáratnál várj rám, és ne itt.-suttogta hangosan.
-Most még én vagyok a hibás?-csattantam fel. –Ő akarta, hogy bejöjjek, szóval egy árva szót sem szólhat!-feleseltem mérgesen.
-Istenem! Mi lenne ha egyszer befognád azt a nagy szádat?-emelte tekintetét az égre kedvenc bátyuskám.
-Nos, akkor nem lenne senki, aki befizetné a számláidat, elintézné az adóügyeidet…No, meg aztán ki lenne az a szerencsétlen, idióta, önként vállalkozó, aki leülne beszélgetni a volt csajaidal, és megpróbálná elmagyarázni nekik, hogy nem a legjobb módszer az, ha éjnek évadján nagy késsel rontanak rád a lakásodban?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel, majd sunyin elmosolyodtam. Ez mindig betalált nála, ezúttal egy horkantással jelezte nem tetszését.
-Ezt akaszd a nyakadba!-nyomott a kezembe egy zöld szalagra felfűzött, szintén zöld kártyát.-Ha pedig kérdezné valaki, hogy ki vagy, és miért lófrálsz itt, akkor mondd, hogy a Red Bull csapat meghívott vendége vagy. Fogtad az adást?-kérdezte türelmetlenül.
-Nem vagyok kábeltévé!-néztem rá összehúzott szemekkel.-Amúgy meg igen, értem!-mondtam fellengzősködve, kicsit rájátszva ezzel a dolgokra.
-Na gyere!-kezdett el húzni a boxuk felé.
Belépő ide vagy oda, még így is számtalan kilétemet fürkésző szempár szegeződött rám. Jó persze, volt akik inkább úgy tekintettek rám, mint egy „friss hús”-ra, de én próbáltam nem figyelni az ilyen pillantásokra, és kihúzva magam, már-már peckesen követtem Lőrit. Alig vártam, hogy végre odaérjünk, ugyanis kezdett némileg kínossá válni számomra ez a helyzet.

Lehet, hogy nem kellett volna olyan elhamarkodott kijelentést tennem, hogy inkább lennék már a boxban, mint azon kívül? Megállapítottam, hogy ez valószínűleg így volt. Ahogy beléptünk, szinte mindenki egy emberként nézett végig rajtam. Azért azt is lássuk be, hogy igencsak felemelő érzés az, hogy szerelők hada tisztelt meg engem azzal, hogy néhány másodpercig engem bámultak, az élő közvetítés helyett.
-Ő a húgom, Gina, szóval legyetek szívesek a szemeiteket vissza rakni a helyükre, a kezeiteket gúzsba kötni, a farkatokat pedig vigyázz állásba helyezni!-közölte teljesen hűvösen, de azért a szája széle egyszer-egy megrándult. Ezzel a komolysággal én nem versenyezhettem, amint előadta a kis műsorát, kuncogni kezdtem.
-Kössz!-vigyorogtam rá teli szájjal.
-Ugyan! Az én egyetlen hugicámnak mindent!-kacsintott.-Megkeresem ezt a jómadarat!-indult kifelé, én pedig kicsit hátrébb húzódtam, és vártam, hogy Seb bevonszolja a popóját.
Láttam, hogy betoppant a boxba, és a tekintetével nagyon keresni kezdett valakit…..feltehetően engem. Intettem neki, mire ő roham léptekkel megindult felém.
-Hello Drágám!-köszöntem neki németül, majd megöleltem, és nyomtam egy-egy puszit az arcára.
-Szia Kedves! Idetaláltál?-vigyorgott rám.
-Ne is kérdezd! Azt hittem a biztonságiak meg akarnak lincselni!-meresztettem a szemeimet, miközben összes színészi képességemet megcsillantva, előadtam a drámai mondatot.
-Megőrjítesz Te Nő!-forgatta meg a szemeit.-Mit kell itt túlspilázni a dolgokat?
-Bocs kicsi fiú! Nem vagyok szőke, nem vagyok pasi, és nem hívnak Sebastian Vettelnek!-grimaszoltam, mire ő hangos nevetésben tört ki.
-Gyere, üljünk le!-biccentett a fejével két szabadon álló szék felé.
-Szomorú vagyok, amiért kiestél!-biggyesztettem az alsó ajkam.
-Hát, ilyen az élet…-tárta szét a karjait.
-Az a hülye barom, biztosan ő miatta romlott el a kocsid!-mondtam durcásan.
-Kicsoda? Micsoda?-nézett rám meglepetten, és tengerkék szemei nagyra nyíltak.
-Az a piros autós agyatlan, aki olyan szépen odaébbrakott a rajt után!-fortyogtam dühösen.
-Ugyan!-legyintett.-Csupán csak egy kis versenyhelyzet volt az egész!-mosolygott.
-Hát jó! Te tudod!-vontam vállat, és ráhagytam a dolgot.
-Mikorra megy érted Lőrinc?-váltott témát egy jókora huszárvágással. Megforgattam a szemeimet, miközben a ruhám szélét gyűrögettem. Semmi kedvem nem volt ehhez az egész bulihoz, de nem akartam őt megbántani azzal, hogy nemet mondok.
-Figyelj Seb…..-kezdtem bele a magyarázkodásba, azonban még mielőtt bármi konkrétat tudtam volna mondani, a szavamba vágott.
-Tudom! Azt akarod mondani, hogy neked ehhez semmi kedved, és amúgyis rengeteg munkád van, és nem hagyhatod cserben a céget!-mondta gépiesen. Túl jól ismert már engem.-Én nem akarok rád erőltetni semmit, csak szeretném, ha néha lazítanál, és jól éreznéd magad egy kicsit!-nézett a szemembe.
-Édes vagy, tényleg…-simogattam meg az arcát.-…valóban nincs sok hangulatom ehhez a party-hoz, de a kedvedért elmegyek. Nem akarlak cserben hagyni, és hátha igazad lesz, talán jól sül el!-vontam meg ismét a vállam, és elgondolkodva néztem magam elé.
-Az lesz! Én majd gondoskodom róla!-tette hozzá, és egy óriási vigyor ült ki az arcára.
-Kezdek aggódni!-forgattam meg a szemeimet, de aztán elnevettem magam.
Már vége volt a futamnak, amikor végre abba tudtuk hagyni a csacsogást. Megígértem Sebnek, hogy legkésőbb fél 9-kor ott leszünk a klubban, majd elbúcsúztam tőle, és az előttem haptákban álló szerelő brigádtól is, és elindultam haza, hogy estére valami elfogadhatót varázsoljak magamból.