1. rész

Sziasztok! Nos, mint ígértem, meghoztam az első részt. Tudom, hogy ezzel a fejezettel még nem fog kitisztulni a kép, de azért remélem valamelyest érthető lesz számotokra! Várom a kitikáitokat! Kellemes olvasást! :)


Vasárnap reggel 9 óra volt. A lakásom étkezőjében ültem, és dolgoztam a latopomon. Hiába, ha munka van, munka van. Még hétvégén is. Túl fontos eseményeknek néztünk elébe, nem lazsálhatott senki a cégnél. A főnökasszonyom így is naponta hívott, és ellenőrizte, hogy rendben elkészülök-e a két hét múlva rendezendő party-ra. Én ne lennék kész? Jó vicc! Eddig mindig tökéletesen megcsináltam a munkámat, miért pont most rontanám el? Szorgosan gépeltem, amikor megcsörrent a mobilom.
-Georgina Tárnoki, tessék!-szóltam bele gépiesen, és a vállamhoz szorítva a készüléket tovább gépeltem az elküldésre szánt e-mailt.
-Szia Gin. Mi újság?-hallottam meg a vonal túlsó végén egy vidáman csengő férfihangot.
-Kérlek szépen ne hívj „Gin”-nek. Erről mindig a pia, vagy Aladdin szelleme jut az eszembe.-váltottam könyörgő stílusra.
-Jól van, jól van! Bocsi!-nevetett.-Mikor jössz ki a pályára?-tért rá rögtön a lényegre kedves barátom. Ja, egyébként elfelejtettem említeni, hogy éppen a Magyar Nagydíj hétvégéje volt, amire én is kaptam jegyet a bátyámtól, aki mondhatni belső körökben mozgott a Forma-1 világában.
-Ezer és ezer dolgom van! Fogalmam sincs, hogy mikor érek oda!-válaszoltam lemondóan. -Ígérem, hogy mire rajtolsz, addigra ott leszek, és nagyon-nagyon fogok szorítani neked!-tettem hozzá gyorsan, hogy megnyugtassam.
-Hát jó! Azt hittem beszélhetünk még verseny előtt!-hallottam az elkeseredettséget a hangjában.-Na nem baj, akkor majd este!-most tuti vigyorog.
-Este?-húztam föl a szemöldököm, és a kezembe fogtam a mobilt, így csak egy kézzel írtam tovább.
-VIP party! Már egy hónapja lököm róla a rizsát! Azt mondat, hogy eljössz velünk!
-Komolyan mondod, hogy megígértem?-kérdeztem vissza elképedve. Őszintén szólva halvány lila gőzöm nem volt róla, hogy bármikor is beszéltünk volna buliról.
-Jahjj ne mondd, hogy elfelejtetted! Lőrinc azt monda, hogy érted megy este!-adta tudtomra az információt.
-Áhá!-kiáltottam föl.-Szóval Lőrit is belekeverted?-háborogtam.
-Neem! Csak szóa jött, és azt mondta, hogy felvesz téged a klub felé menet!-magyarázkodott.
-De nekem erre most nincs időm! Két hét múlva lesz az a finnországi buli, és muszáj előkészülnöm. Nem mehetek úgy oda, hogy semmi tervem nincs!-akadékoskodtam.
-Két hét hosszú idő! Neked pedig nem áratana, ha néha pihennél! Teljesen munkaőrült vagy már!-zsörtölődött.
-Ez nem igaz!-csattantam fel.-Csak elkötelezett vagyok az iránt, amit csinálok-vágtam vissza élesen. –Azt hiszem jobb lesz, ha most lerakom, mert még a végén annyira felidegesítesz, hogy lekiabálom a fejed, és akkor nem tudsz ma versenyezni!-mondtam mérgesen.
-Nyugodj meg! Nem akartunk semmi rosszat!-csitított óvatosan.-Hívj fel, ha van valami. Várlak délután!
-Jól van! Ott leszek!-váltottam vissza normál hangerőre. –Ne haragudj, hogy ilyen ingerült vagyok, de elég sok minden összejött mostanság!-szabadkoztam.
-Nem kellene ennyire erőltetnem a dolgot! Megértelek! Te se haragudj!
-Ugyanmár!-vontam vállat.-Vigyázz magadra, és sok sikert, ha a futamig már nem beszélünk!
-Köszönm! Légy jó! Szia!-búcsúzott.
-Te is! Puszi!-köszöntem mosolyogva, és kinyomtam a telefont.
Ledobtam a mobilt magam mellé a kanapéra, és újra visszatértem az e-mail írásához, de valahogy nem akartak értelmes mondatokká formálódni a fejemben felgyülemlett szavak. Az asztalra helyeztem a laptopot, aztán újra kezembe vettem a telefont, és tárcsáztam Lőri számát.
-Szia kedves Ginu! Minek köszönhetem váratlan hívásodat ezen a csodás vasárnap délelőttön?-szólt bele negédesen, és magam előtt láttam vigyorgó fejét.
-Na figyelj kedves bátyó! Mit szövetkezel te a hátam mögött a drága pilóta haveroddal?-kérdeztem emelt hangon, miközben az ujjaimmal az asztalon doboltam. A francia zselékörmök hangosaan csattogtak.
-Tessék? Miről beszélsz Gina?-kérdezett vissza értetlenkedve.
-Arról, hogy el akartok cibálni magatokkal arra a nyamvadt VIP bulira!-közöltem vele dühösen, aztán megnyitottam a levelet, amint az imént kaptam.
-Ja hogy az!-kiáltott fel meglepetten.-Csak azt akarjuk, hogy egy kicsit lazíts végre!-kezdett el ő is hegyibeszédet tartani.
-De nekem semmi szükségem pihenésre! Én így érzem jól magam!-hördültem fel dühösen.-Meg aztán mi a francnak menjek én oda? Nem is ismerek senkit rajtatok kívül! Nem fogok egész este egy F1-es pilóta nyakán lógni!-ellenkeztem.
-Jó buli lesz! Naa, ne kéresd már magad!-„nyafogott”. Elnevettem magam, amikor eszembe jutott, hogy vajon milyen fejet is vághat, miközben így beszél.
-Majd meggondolom!-vágtam rá gyorsan, hogy lezárhassuk végre ezt a vitát. –Hol vagy most?-tereltem más mederbe a témát.
-Természetesen a pályán! Szerelünk a fiúkkal!
-Hadd javítsalak ki! Te éppen a hugicáddal csacsogsz, miközben a többi szerelő gőzerővel dolgozik azon, hogy az autó tökéletes legyen a futamra!-böktem oda, és elégedetten mosolyogtam.
-Na jól van Hugi! Most haragszom rád!-adta a durcást a telefonban.-Soha többet nem fogok neked VIP jegyeket szerezni!-fenyegetett meg játékosan.
-Hát akkor majd szerzek magamnak!-vágtam rá azonnal, és beharaptam az alsó ajkam.
-Höh..na persze!-nevetett fel szarkasztikusan.-Bocsáss meg egyetlen Ginukám, de most rohannom kell. Nem bírják ki sokáig, ha nélkülözniük kell engem és a szakértelmemet!-játszotta egy kicsit az agyát, amin megint jót nevettem.
-Menj te csodakezű! De aztán csak úgy suhanjon az az autó a pályán!-vigyorogtam magamban.
-Igyekszem!-nevetett most ő.-Várunk délután! Szia!
-Sietek hozzátok! Puszi!-köszöntem el, aztán amint meghallottam, hogy végeszakadt a hívásnak, letettem az asztalra a telefont, majd trökülésbe helyezkedtem a kanapén, és újra gépelni kezdtem.