-Most mi a baj?-nézett rám furán.
-Tapizni nem ér!-vigyorogtam, és a tekintetem a combjaimon kalandozó kezeire vándorolt.
-Túl jól vagy Rose!-mosolygott sunyin, majd hirtelen „letámadott”. Akkora lendülettel csókolt meg, hogy hirtelen az asztalra dőltem, őt pedig odahúztam magam fölé.
-Megőrültél?-kérdeztem zilálva, és próbáltam újra ülő helyzetig emelkedni, de ez elég kemény feladatnak bizonyult, tekintve, hogy ott feküdt rajtam egy cirka 70 kilós pasi, aki amúgy eszméletlenül jó kondiban volt.
-Tehetek én róla, hogy ilyen módon feltüzelsz?-vigyorgott alamuszi módon, amin én elnevettem magam.
-Pedig nem is csináltam semmit!-tettem az ártatlant, ami azt hiszem elpattintotta nála a cérnát, ugyanis a nyakamat kezdte csókolgatni, és közben a keze a blúzom alá vándorolt.
Behunytam a szemem, és csak élveztem, ahogy a Bajnokom kényeztette a testemet, és már egészen elvesztettem a kontrollt magam felett, így hagytam, hogy ráfektessen az asztalra, és méginkább elvarázsoljon. Akármennyire is sikerült kizárnom a „külvilágot”, azért az a hirtelen jött égett szag megcsapta az orromat. Néhány pillanatig elgondolkodtam, aztán hirtelen felpattant a szemhéjam.
-Kimi!-kiáltottam ijedten a nevét, majd felültem, de olyan hévvel, hogy ő szegény a földre huppant, méghozzá a popójára. El is felejtettem a talpamon égtelenkedő sebet, így leugrottam az asztalról, és olyan „ügyesen”, hogy pont azt a lábamat sikerült először leraknom…..-Áúúúú! Ez nagyon fáj!-visítottam, de csak odaugráltam valahogy a sütőhöz, és kiszedtem a majdnem szénné égett csirkemelleket.
-Megmentetted?-kérdezte fancsali képpel a párom, aki közben feltápászkoodott a taposóról.
-Még éppen időben! De a lábam…..-mutattam rá, és fájdalmasan sziszegtem.
-Buta vagy! Hova kell ugrálni?-rázta a fejét, és visszaültetett szépen az asztalra, hogy lecserélje az átvérzett kötést.
-Bocs, hogy ellöktelek!-szabadkoztam fülig pirulva, majd, hogy kiengeszteljem, nyomtam egy puszit az arcára, aztán a szájára is.
-Semmi gond!-mosolygott.-Majd még számolunk érte!-tette hozzá kaján vigyorral.
Miután átkötötte a sebet, a segítségével visszabicegtem végre a vendégeinkhez.
-Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig távol maradtunk, de történt még egy kis baleset!-magyarázkodtam, miközben leültem a helyemre.
-Azt hiszem kedves Rosalie, hogy a részleteket inkább nem akarjuk hallani!-bökte oda Rami egy széles mosollyal, amit mi egy gyilkos tekintettel viszonoztunk.
-Na jó! Hát akkor, jó étvágyat mindenkinek!-mosolyogtam, és én is nekiláttam végre a görög salátámnak.
A kis balesettől eltekintve fantasztikus hangulatban telt az ebéd, és boldogsággal töltött el, hogy a fáradságos munkával elkészített ételek nindenkinek ízlettek.
-Hozhatjuk a desszertet?-érdeklődtem az üres tányérokat látva.
-Drágám! Azt hiszem mi már így is csordultig tele vagyunk, de szívesen megkóstoljuk, ha már azzal is fáradoztatok!-mosolygott rám Paula.
-Hadd segítsek egy kicsit!-állt fel hirtelen Kriisti, és elkezdte összeszedni a terítéket.
-Ezt most szívesen veszem!-bólintottam, aztán bicegve a konyha felé indultam.
-Gyerekek! Mit szólnátok, ha magunkkal vinnénk Matit? Ott lesz a másik két csibész, úgyhogy jól meglennének, nektek pedig lenne egy szabad estétek, csak kettesben!-mosolygott ránk jelentőségteljesen Mr. Räikkönen, mi pedig egy kicsit zavartan néztünk egymásra.
-Hát nem is tudom….Kölyök neked lenne hozzá kedved?-fordult a kisfiú felé az apja.
-Naná! Ez szuper lenne!-lelkendezett.
-Akkor túl van tárgyalva!-mosolygott a Jégember.
Beszélgettünk még egy bő órát, aztán lassan mindenki útnak indult.
-Kimppa! Hagyd azokat a ruhákat! Annyi van már nálunk a srácok gönceiből, hogy külön szekrényt is vehetnénk nekik!-közölte Matti, mi meg jót nevettünk ezen Kriistivel.
-Jól van! Jövök már!-trappolt végig a nappalin.-Rosszat ne halljak rólad!-vigyorgott a fiára.-Vigyázz magadra!-simogatta meg a buksiját.
-Köszönjük a vendéglátást gyerekek! Isteni volt minden! Örülök, hogy megimerhettelek Rose!-mosolygott rám Paula, és átölelt, férje pedig követte a példáját.
-Boldog vagyok, hogy eljöttetek, és jól éreztétek magatokat!-bazsalyogtam.
-Valamikor elmehetnénk vásárolni!-kacsintott rám Kriistina.
-Rendben van! Benne vagyok!-nevettem, és adtam neki két puszit, ahogy a fiainak és a sikeresen átvágott férjének is.
-További jó mulatást!-vigyorgott sunyin Rami.
-Kössz! Meglesz!-vetette oda neki az öcsikéje, amiért kapott tőlem egy oldalba vágást.
-Vigyázz magadra Kicsim!-mosolyogtam Matira, és adtam egy puszit a feje búbjára.
-Sziasztok!-köszönt mindenki egyszerre, majd elhagyták a házat. Megvártuk még, hogy elmenjenek, aztán visszasétáltunk a nappaliba.
-Elfáradtam! Fáj a lábam!-nyafogtam a helyiség közepén álldogálva.
-Tudom!-húzott oda magához.
-És még vár rám a mosogatás is!-nyüszögtem tovább.
-Hagyd a fenébe! Megvár minket!-legyintett.-Van még abból az epres cuccból?-kérdezte vigyorogva egy kis hatásszünet után, én pedig hangos nevetésben törttem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése