Bevezetés

Nem is gondolnánk milyen sok mindent megtesz az ember, ha azt gondolja, megtalálta az igazit, akivel talán le tudná élni az egész életét. Képes feladni a kisgyermek kora óta dédelgetett álmait, a jövőre néző nagyszabású terveit. Attól sem retten meg, hogy kettétörje az éppen felfelé ívelő karrierjét, vagy eldobja a mindenki által áhított remek munkáját. Nem törődik azzal, hogy a családja, barátai óvni, védeni akarják, csak homlokegyenest tart előre a végeláthatatlan úton. Gondolkodás nélkül hátat fordít azoknak az embereknek, akikre mindig támaszkodhatott. Nem érdekli, hogy fel kell adni az egész addigi életét, bármi áron követi a párját. Hogy hova? Nem számít! Csak a szeretett férfival lehessen!
Fel se merül benne, hogy szempillantás alatt összeomolhat minden, azonban mikor váratlanul hátba támadja az az ember, akiért beáldozta az egész életét, kénytelen felébredni, és rájönni, hogy a mesésen felépített álma darabokra hullott.
Egyedül van, magányosan egy idegen országban, ahol az emberek szinte kivétel nélkül más nyelven beszélnek, és nem tudja megértetni magát. Nincs hely ahol aludhatna, nincs munkája, sőt még tervei sincsenek. Fogalma sincs kihez fordulhatna, hiszen a családját, és a barátait csúnyán megbántotta, és elhagyta, az „új” országban pedig senki nem lehet segítségére.
De mit tehetne mást, kénytelen lesz megrázni magát, és újra talpraállni.
Szörnyűnek tűnik ez a helyzet, és senkinek nem jut eszébe, hogy ez megtörténhet vele. Én is ezt gondoltam, és mégis át kellett élnem.
Hatalmas küzdelem után sikerült kilábalnom az elkeserítő helyzetből, és azt mondanom, hogy „Igen, képes vagyok új életet kezdeni!”.
Mikor még jártam különórákra, mindig azt mondták nekem, hogy azt a tudást, amit megszereztem, már soha nem vehetik el tőlem, és bármikor kamatoztathatom, ha szeretném. Hihetetlen, de igaznak bizonyult, hiszen zongoratanárként helyezkedtem el az egyik helyi általános iskolában, és buzgón próbáltam a gyerkőcöknek megtanítani a zene, pontosabban a zongorázás alapjait.
Noha úgy tűnik, helyre jöttek a dolgaim, és megnyugodtam, az életem minden területén nem volt ez így. A szakmai oldal mondhatni jó úton haladt a biztos felépülés felé, a magán életem, és a lelki világom azonban még romokban hevert. A mindig mosolygós, életvidám, pörgő lány helyét pedig egy olyan tartózkodó, visszafogott nő vette át, aki már nem hitt abban, hogy valaha bárkit is újra szeretni tudna.